Carducci, Giosuè: Síró sirályok közt (Passa la nave mia, sola Magyar nyelven)
Passa la nave mia, sola (Olasz)Passa la nave mia, sola, tra il pianto De gli alcïon, per l’acqua procellosa; E la involge e la batte, e mai non posa, De l’onde il tuon, de i folgori lo schianto.
Volgono al lido, omai perduto, in tanto Le memorie la faccia lacrimosa; E vinte le speranze in faticosa Vista s’abbatton sovra il remo infranto.
Ma dritto su la poppa il genio mio Guarda il cielo ed il mare, e canta forte De’ venti e de le antenne al cigolío:
– Voghiam, voghiamo, o disperate scorte, Al nubiloso porto de l’oblio, A la scogliera bianca de la morte. –
Juvenilia, Libro III, XXXVI
|
Síró sirályok közt (Magyar)Síró sirályok közt suhan naszádom, zajló vizen, magában, hányt-vetetten; hab csapdos át, a mennybolt bőg felettem, s villám vágtat tajtékos tengeráron.
Az örökké elvesztett partra tárom könnyes arcomat. Semmit sem feledtem. Tört evezők felett megtört szemekben remények harcolnak meddő csatákon.
Szellemem száll, a tatról szertenézek, dalom zúg, míg ránk ég s víz dühe támad, s orkán, csikorgás, árboc-reccsenések.
Evezni! Nincs remény! Evezni, társak! Felleges révéig a feledésnek, fehérlő zátonyáig a halálnak!
|