Brazdžionis, Bernardas: Mint rozsvirág (Mes kaip žiedas Magyar nyelven)

Mes kaip žiedas, mes kaip rugio žiedas -
plauks rugiai, išplauks ir vėl žydės.
Mes kaip žiedas, mes kaip rugio žiedas,
šlamant lapui ir paukšteliui giedant,
paklausykim plakančios širdies.

Virš papievių kyla baltas rūkas,
virš palaukių rūkas nusileis.
Virš papievių kyla baltas rūkas ...
Jos plakimas vis tyliau nuūkaus
ir užges su saulės spinduliais.

Upės, kloniai, girios ir kalneliai
veltui saulę mos ir veltui mus -
upės, kloniai, girios ir kalneliai
verks, kaip žemės mirštančio karaliaus,
susirinkę pas tuščius namus.

Ū ... uhū ... nueis per gilią girią
ir kalneliais, kloniais, upėm grįš -
ū ... uhū ... nueis per gilią girią
mūsų dienos, mūsų metai mirę
ir sesuo, šalta sesuo - mirtis ...

 
1937.II.26.

Mint rozsvirág vagyunk, mint rozsvirág:
kalászt vet, érik s újra bomlik...
Mint rozsvirág vagyunk, mint rozsvirág:
hallgatjuk lomb zaját, madár dalát
s szívünket, amint hánykolódik.

Fehér köd árad a mezők fölött,
megül a földek, utak szélén...
Fehér köd árad a mezők fölött...
Halkul a szív, ahogy leszáll a köd,
s megáll, amint kihuny a napfény.

Dombok és erdők, völgyek és folyók
hívták napunk s szívünk - hiába.
Dombok és erdők, völgyek és folyók:
mind a föld halott uráért zokog
gyűlvén holt házak udvarába.

U... Uhu... Jönnek mély erdőkön át,
s visszhangjuk szólal hegyen-völgyön:
u... uhu... jönnek mély erdőkön át
holt napjaink, éveink, mind tovább,
s nővérünk - a halál - velük jön.