Macedo, Helder: Zálogadomány (Oferenda Magyar nyelven)

São rosas desfolhadas pela noite

as oferendas que faço ao meu amor.

São raivas soterradas as palavras

que segredo velando o meu amor.

Os gestos são de medo, os do afago.

E a secreta angústia do desejo

a porta que me fecha para a vida.

São rosas desfolhadas meu amor.

São raivas soterradas meu amor.

Amor de carne,

pasmo de sangue a revelar-me a ferida

na luta de encontrar para perder,

furor que me devolve corpo a corpo

ao espaço onde não ter é ter chegado,

de olhos fendidos e com dedos ocos,

em frente ao sonho sem saber sonhar.

Em ti, amor, procuro

e em ti, abraço o que me foge

pois bem sei, meu amor, amante amor

que ao nos amarmos nós queremos ser

de nós o que em vão ser nos destruísse.

E bem sei, bem sei, fêmea de mim,

que num e noutro só sabemos ver

o que de nós em nós não tem lugar.

E és para mim, bem sei, todo o mistério

e eu sou a busca dele que te procuro

pelo caminho que o teu corpo afirma.

Amor,

desgosto só de me não seres

que eu guardo e quero e peço

neste vão abraçar-te solitário

pra sem mim ir sugando a tua carne

pra sem ti ir fingindo a minha vida

- as oferendas que tive e desfolhei

- as rosas derramadas pela noite.

Éjjel szétmorzsolt rózsaszirmokat

adok zálogul néked, szerelem.

Elföldelt dühöngés sok-sok szavam,

mit téged védve rejtek, szerelem.

Gyengédségemet félelem szüli.

S a vágynak titkolt szorongása, mely

belülről zárja rám a lét-kaput.

Szétmorzsolt rózsa ez a szerelem.

Elföldelt dühöngés e szerelem.

Testi vágy,

véres meghökkenés a seb, melyet

felfed e bírok-veszítek-csata,

és dühöm testről testre visszaad

a térnek, melyben nem bírni a cél,

megtörik szemem, ujjam kong, üres;

elérem álmom, s már nem álmodom.

Szerelmem, benned keresem,

benned ölelem az elillanót,

mert jól tudom, szerető szerelem,

hogy szerelmünk belőlünk azt a részt

akarja, mi magában pusztító.

És tudom, jól tudom, nőstény, enyém,

hogy egymásban csak azt láthatjuk így,

mi önmagunkban nem talál helyet.

Nekem te vagy, tudom, minden titok,

és én a keresés, ki felkutat

téged az úton, mely tested maga.

Szerelmem,

csak azt bánom, nem lehetsz,

mit őrzök, akarok és kérek, az,

hiába ölellek, magam vagyok,

hogy nélkülem szívjam a húsodat,

és nélküled mímeljek életet

- mi zálogom volt, szétmorzsoltam én

- az éjbe szórtam rózsám szirmait.