Kolcov, Alekszej Vasziljevics: Út (Путь Magyar nyelven)

Путь широкий давно

Предо мною лежит;

Да нельзя мне по нём

Ни летать, ни ходить…

Кто же держит меня?

И что кинуть мне жаль?

И зачем до сих пор

Не стремлюся я в даль?

Или доля моя

Сиротой родилась!

Иль со счастьем слепым

Без ума разошлась!

По летам и кудрям

Не старик ещё я:

Много дум в голове,

Много в сердце огня!

Много слуг и казны

Под замками лежит;

И лихой вороной

Уж оседлан стоит.

Да на путь — по душе —

Крепкой воли мне нет,

Чтоб в чужой стороне

На людей поглядеть;

Чтоб порой пред бедой

За себя постоять;

Под грозой роковой

Назад шагу не дать;

И чтоб с горем в пиру

Быть с весёлым лицом;

На погибель идти —

Песни петь соловьём!

Hosszú út előttem

Már régesrégóta,

De nem repülhetek,

Nem járhatok rajta.

Mi tart vissza tőle?

Mit sajnálok itten?

Mért nem akarok én

Eltávozni innen?

Az tán az én sorsom,

Hogy árva maradjak?

Boldogság, szerelem

Végkép idehagytak?

Egész ifjú vagyok

Éveim után még,

Fejemben gondolat,

Szívemben meg láng ég.

Van szolgám is elég

S tele az erszényem,

S vár fekete lovam

Fölnyergelve régen.

Nem merek én mégse

Messze útra kelni,

Idegen világban

Szerte járni, kelni.

A bajt elhárítni

Állok tenmagamban

Baljós vihart űzni,

Nem léphetnék abban;

Vígan lakomázók

Közzé nem mehetek -

Minek daloljak ott

Szomorú éneket.