Последний сонет (Orosz)
Т. Г.
У вдохновенья есть своя отвага,
Свое бесстрашье, даже удальство.
Без этого поэзия-бумага
И мастерство тончайшее мертво.
Но если ты у боевого стяга
Поэзии увидишь существо,
Которому к лицу не плащ и шпага,
А шарф и веер более всего,
То существо, чье мужество и сила
Так слиты с добротой, простой и милой,-
А доброта, как солнце, греет свет,-
Такою встречей можешь ты гордиться,
И, перед тем как навсегда проститься,
Ей посвяти последний свой сонет. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://perfilov.narod.ru |
|
Az utolsó szonett (Magyar)
T. G.
Az ihletnek van férfiúi mersze,
Nem adja meg magát és nem riad
Enélkül mesteri sorok is, persze,
Papírszagúak, nem valódiak.
Ha a költészet harci eszközének
Leglényegét olyannak képzeled,
Hogy nem valók hozzá mundérok, kések,
Inkább szalagok s legyező-szelek,
Hogy mily erők, miféle hős erények
Forrtak össze jósággal, ez a lényeg,
Az érzelem, mint napsugár, hevít, -
Ezzel méltán hivalkodhatsz, vitézül
Mindnek, aki végső búcsúra készül,
Utolsó szonetted szenteld nekik.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | Európa Könyvkiadó |
|