Bunyin, Ivan Alekszejevics: Ott fent, a hó takarta csúcs falába… (На высоте, на снеговой, вершине… Magyar nyelven)
На высоте, на снеговой, вершине… (Orosz)На высоте, на снеговой, вершине, Я вырезал стальным клинком сонет. Проходят дни. Выть может, и доныне Снега хранят мой одинокий след.
На высоте, где небеса так сини, Где радостно сияет зимний свет, Глядело только солнце, как стилет Чертил мой стих на изумрудной льдине.
И весело мне думать, что поэт Меня поймет. Пусть никогда в долине Его толпы не радует привет!
На высоте, где небеса так сини, Я вырезал в полдневный час сонет Лишь для того, кто на вершине.
|
Ott fent, a hó takarta csúcs falába… (Magyar)Ott fent, a hó takarta csúcs falába Tőrömmel egy szonettet véstem én. A hó talán máig vigyáz reája, Megóvja őt a szikla peremén.
Ott fent, hol oly kéklő az ég palástja, Hol boldogan ragyog a téli fény, A nap nézhette csak, amit serény Tőröm bevés a szikla oldalába.
Jó tudnom azt: a költő könnyedén Megérti őt. De híremet ne lássa A csőcselék alant a völgy ölén!
Ott fent, hol oly kéklő az ég palástja, Szonettemet csak annak véstem én, Ki széttekint a csúcson állva.
|