Krvavé sonety (XIII.) (Szlovák)
Či zázrak telom ten sa rozpadne na články, osobou z nichž pozostáva, do prachu sfrkne Goliáta hlava?… A či sa zviecha, vzchopí prípadne
a života už plňou zavládne? i v službu vstúpi pravdy? vstane práva obhajcom? trafí, v čom tkvie cnosť, česť, sláva? orlicou žalmistovou omladne?
Veď spravodlivosť tmel je, tuží pásky nad oceľ, korbáč, žalár, zámky pút: a tej, ach! neznalo; i praskli zväzky i pokrvné, že trnie, ha! ni prút: prút v potrest… Zľutuj sa však, Bože lásky! a nedaj mu v tej próbe podľahnúť —
*
Preds’ nemožno! že bytosť veľkých čŕt v ňom bol bys’ poslal na svet bez účelu: len iným tôniť — obťažiť zem celú sťa Himalaj, mráz družinou, hlad, smrť;
a časom rozsypať sa na padrť. Čo dal si sklepeniu skryť, jeho čelu, raz musí slncom vzísť! vzpláť zlatom peľu — a po ňom zbudnúť nad pyramíd hrď…
Či proroctvo má zlyhať Kollárovo? — Viem, mrhač-spustlec, bolo samý buj; však pre krv, Bože, v streku na olovo z rúk bratských… aspoň pre ňu nevstupuj s ním v súd, lež daj mu žiť a tvoje slovo zvestovať svetu — Tak, ó! pomiluj…
*
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Európa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava) |
Az idézet forrása | Pavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety |
Könyvoldal (tól–ig) | 54+56 |
Megjelenés ideje | 1978 |
|
|
Véres szonettek (XIII.) (Magyar)
Vagy ez a csoda is széthullana, akár egy test, részeire bomolva? A Góliát feje lehull a porba? Vagy föleszmél, s mint az élet java,
lép elibénk? Kiáll, és a szava igazságért szól, esküszik a jogra; erény, becsület, dicsőség a sorsa, s megifjul, mint a zsoltáros sasa?
Az igazság gitt: jobban köt hatalma, mint acél, börtön, korbács ereje. Ah! ezt nem tudta, s szétpattant a kapcsa! a véré is: hogy remeg vesszeje, a büntető! - elbukni mégse hagyd a próbán - segítsd, szeretet Istene!
*
Nem, nem küldhettél cél nélkül ilyen nagyszerű lényt - árnyéknak - a világra, hogy faggyal-éhhel, mint a Himalája, a föld halálos terhére legyen,
s idővel széthulljon reménytelen. A napnak, mit boltíves homlokába rejtettél, fölgyúl még arany világa, s piramisokat túlél fényesen!
Vagy csak álom Kollár jövendölése? - Tudom, hogy züllött s csupa bujaság; mégis, a testvérkéz-ontotta vérre kérlek, Uram - e vérért legalább hagyd élni őt s igéd hirdetni végre a földnek... - Ó, könyörülj rajta hát!
*
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Európa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava) |
Az idézet forrása | Pavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety |
Könyvoldal (tól–ig) | 55+57 |
Megjelenés ideje | 1978 |
|
|