Spi, dobrú noc (Szlovák)
Klenbičkou kaplnky je tvoje čielko.
Tak vyklenuté, že ma dojíma.
Dve štíhle sviečočky tam na noc zhasína
kostolný spánok.
Zhrnie plamienok
pod klobúčiky viečok.
A čo ja?
Ja chcem byt hrášok.
Taký maličký,
aby som vošiel do tej kapličky.
A pod jej klenbou, v nehe krojenou,
zmieril sa s nebom, peklom, so zemou
a vymodlil si tvojho pokoja.
Ale som veľký.
Nemožne som veľký.
Spi, dobrú noc.
Skôr ťava uchom ihly
ako ja, dieťa,
ako ja. | Feltöltő | Répás Norbert |
| Kiadó | MADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava |
| Az idézet forrása | Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/2 (műfordítói verseny) |
| Könyvoldal (tól–ig) | 107 |
| Megjelenés ideje | 1975 |
 |
|
Jó éjt, aludj (Magyar)
Kápolna boltíve a homlokod.
Megindít, oly szép szelíd boltja van.
Két karcsú gyertyát olt ki ott nyugtalan
templomi álmod.
Begyűjti lángod
szemhéjad apró kupakjai alá.
S magam?
Magam borsszem legyek.
Töppedjek akkorára,
hogy beléphessek abba a kápolnába.
Boltja alatt álljak szelíd gyönyörrel,
megbékéllek pokollal, éggel, földdel,
s kikönyörögje békédet szavam.
Lásd, nagyra nőttem.
Szörnyű nagyra nőttem.
Jó éjt, aludj.
Könnyebben a teve a tű fokán,
mint magam, gyermek,
mint magam.[1]
[1] A vers víziójában egy homlok és egy kápolna boltozata mosódik össze; a testet Rúfus egy rá oly jellemző — lényeges — mozdulattal a transzcendenciák világába emeli föl; itt az anyag átlényegül, s a lélek a tárgyak és a társak lelkével óhajt egyesülni, mint ebben a versben is: a felszín alá, a homlokcsont alá, a lényegig, legalább vágyainkban, legalább a költészetben, különös, nem testi erotikával. – részlet Koncsol László fordítói jegyzetéből, Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/2 / 108. oldal
| Feltöltő | Répás Norbert |
| Kiadó | MADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava |
| Az idézet forrása | Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/2 (műfordítói verseny) |
| Könyvoldal (tól–ig) | 108 |
| Megjelenés ideje | 1975 |
|
