Az aláírásom mindig hamis;
ha ráhull a holdfény az ablakon át:
elmosódik.
A személyleírásom már kevésbé változó
kopaszodó férfi az infarktuskorban,
aki a mások italait szereti és
a mások isteneit;
aki valami európántúli vércsoportból
cseppent ide (enyhén elhagyatott hát),
nádasok szakavatott ismerője,
horgász, s titokban fotó-
modellügynökséget vezet, -
aki kicserélné vakító fehér bőrét
(ha egyáltalán fehér és ha az övé)
s elkótyavetyélné egy lotyóért;
akinek csak olyan szerep kell, amit nem szeret;
aki tovavitorlázik a stockholmkörnyéki hajók lobogói alatt,
s oldalán ott fityeg mindig az Aftonbladet reklámtőre.
Továbbá lásd a japán költőt:
„Mindenki megöregszik észrevétlen,
még a hegy sudár ciprusai is, melyek
lándzsa-egyenesek,
de törzsüket moha-burok vastagítja."
Fülelj, figyeld a fát itt,
susog, mint miniszoknyás Szent Szűz;
hallgatózz ki a tájba, hiszen
nemsokára csak a halottak lesznek beszélgető partnereid.
Világoskék szemem is hamis;
kialszik a nyári ablak
huzatában.
Kiölti nyelvét az élet.