Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Strandberg, C. V. A.: Szabad szavunk (részlet) (Vårt fria ord Magyar nyelven)

Strandberg, C. V. A. portréja

Vårt fria ord (Svéd)

Den har intet fosterland, som ställer
alla lika högt - så sant jag tror!
Den har ingen kär och får ej heller,
som ej älskar framför allt sin mor.
Klingar icke modersmålet skönast?
Binder ej vårt hem med dubbla garn?
Lyser icke själva ljungen grönast
på den torva, där vi lekt som barn?
 
Men vårt land är icke marken bara
eller språket, som vi lärt så flinkt;
det är tanken ock, den svenska, klara,
och vårt frihetsarv, vår själs instinkt
och vår goda rätt att överväga,
vad oss höves, öppet, oinskränkt,
för att sen vår trygga mening säga
åt all världen fritt och oförkränkt.
 
Trälens klenmod gör, att han förkättar
varje öppenhjärtigt ord han hör,
ty han känner mindre sina fjättrar,
när han tänker, som hans herre gör.
Men ett folk, som fått i arv att länka
sina öden själv och obestritt,
älskar sina egna tankar tänka,
och det måste säga ut dem fritt.
 
Därför ve den hand, som avskär tungan
på det folk, som en gång haft en röst!
Ve den, som med vilja sårar lungan
i offentlighetens breda bröst!
Det är gott att lägga tyngd i slaget,
när man fått en klinga i sin hand,
ännu mer att ha ett ord i laget
en gång, när det gäller folk och land.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://runeberg.org

Szabad szavunk (részlet) (Magyar)

Kislelkű rabok leszólni készek
minden nyílt szót, mely fülükbe jut,
bilincsük nem érzik oly nehéznek,
ha úgy gondolkodnak, mint uruk.
De egy nép, mely örökségbe kapta,
hogy önsorsát maga szabja meg,
amit gondol, önnön gondolatja,
és beszélni szabadon szeret.
 
Bizton szépen dalol a madárka,
bár kalitban senyvedjen szegény,
de szivét a nép ki sose tárja,
csak a szabad természet ölén.
Amit érez, nem magányos érzet,
villámlik benn’ égi értelem,
amit gondol, gondja az egésznek,
és elsatnyul levegőtelen.
 
Jaj a kéznek hát, amely kimetszné
a nép nyelvét, mely szólott előbb,
jaj, aki szándékkal megsebezné
széles, tárt keblében a tüdőt.
Jó erőnket vetni a csapásba,
ha éles pengét szorít kezünk –
még jobb, ha ország és nép javára
a törvényben szót emelhetünk.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap