Kollár, Jan (1793–1852) Művek Bibliográfia   de hu cz

Életrajz

(1793 – 1852)  

Szlovák nemzetiségű, de cseh nyelven író költő, ideológus. A szlovákiai Mosócon született, apja bíró és jegyző volt. Körmöcbányán, Besztercebányán, majd Pozsonyban tanult bölcsészetet. 1817-ben a jénai egyetemre ment teológiát tanulni, s közben házitanítóként tartotta el magát. Jénai élményei felerősítették hazafias érzéseit és szláv öntudatát. Itt ismerkedett meg Friderikával is, egy pap lányával, akivel csak 16 évvel később köthetett házasságot. A Jénában töltött két év hatására írt szerelmes és hazafias verseit 1821-ben adta ki egy kötetben. Ezt a kötetet később átdolgozta „Dicsőség lánya” (Slávy dcera, 1824) címen. A 86 szerelmes szonettet 151-re egészítette ki, melyeket egy laza epikus szál kapcsol össze. A szeretett nő, Mína, itt mitikus alakká nő, aki az egész szlávságot allegorizálja, s a versekhez egy disztichonokban írt ’Előhang’ is járul. (Az 1832-es kiadásban tovább bővült a mű, 615 szonettre.)   1819-ben Kollár Pestre költözött, ahol 30 éven át tevékenykedett mint evangélikus lelkész. Viszonylagos elszigeteltségben élt, s a nagy szláv összefogásról vallott nézeteit mind az osztrák hatalom, mind a magyar gondolkodók gyanakvóan szemlélték  A magyar szabadságharc idején Bécsbe távozott, s a szláv régiségek professzoraként tanított az egyetemen.

Fő műve a „Dicsőség lánya” mellett, jelentősek népdalgyűjtései, s a szláv összefogásról és irodalmi kölcsönösségről írt elméleti műve (O literarnej vzájemnosti mezi kmeny a nářečími slávskými).