Rifbjerg, Klaus (1931–2015) Works   hu da

Biography

Klaus Rifbjerg (1931) költő, író, dráma- és filmforgatókönyvíró, kritikus, újságíró, szerkesztő, az újabb dán irodalom talán legsokoldalúbb vezető egyénisége, akinek rendkívül sokszínű és gazdag életműve központi helyet foglal el a modern dán irodalomban, s akinek a neve mintegy szimbólumává vált mindannak az újnak, ami a hatvanas évektől a „mosoly országában” jelentkezett. Értelmiségi családból származott, tanulmányait a koppenhágai egyetemen végezte, utána néhány éven  át újságíróskodott, azóta azonban teljesen az irodalomnak és az irodalomból él. 1959 és 1963 között a Vindrosen című központi irodalmi lap szerkesztője volt, 1984-1991 között pedig a legjelentősebb dán könyvkiadónak, a Gyldendalnak volt igazgatója. Irodalmi pályafutását verseskötettel kezdte: 1956-ban jelent meg az Önmagam leleplezése (Under vejr med mig selv), melynek verseiből — együtt vizsgálva azokat második kötetének, az Utóháborúnak (Efterkrig; 1957) versanyagával, hiszen ennek a versei zömmel időben előbb keletkeztek, mint az első kötetéi — máris igen markáns költői arcél bontakozik ki előttünk, egy erős életérzésekkel rendelkező, a lét, a lányok, a bor fölött érzett öröm költőjéé, aki egyforma nagy szenvedéllyel tud szeretni - és felháborodni. Mert ez az utóbbi is jelen van már ezekben az első kötetekben is, noha a későbbiekben még teljesebben kibontakozott: a politikai színezetű méltatlankodás hangja, a modern tömegkultúra és az eltömegesedett társadalom kritikája. Nyelvi virtuozitása, jókora adag sajátos színezetű akasztófahumorával társulva, azonnal a fiatal költők élvonalában jelölte ki a helyét. Vitathatatlan vezető szerepét azonban harmadik verseskötetével szerezte meg, az 1960-ban megjelentetett Szembesítéssel (Konfrontation), ezzel az energikus hangvételű, már-már goromba könyvvel, melyben szinte hajtóvadászatot indít a valóság felderítésére, gáttalan haraggal leplezve le a kor mindent átfogni látszó anyagiasságát. A kötet verseiben egy erősen szubjektív költő nyilatkozik meg, akinek saját énje és önszituációja fölötti reflexiói általános érvényűekké tágulnak. Rifbjerg igen termékeny alkotó, műveinek puszta felsorolásához is oldalakra lenne szükség. Hadd említsük itt meg (s jellemezzük röviden) csupán a következőket: Álcázás (Camouflage; 1961), mely egyéni-emberi hátterét, a megelőző nemzedékekhez visszavezető gyökereket vizsgálja; Arckép (Portræt ; 1963), melyet szellemesen önmaga lírai feldarabolásának és újbóli, de máskénti összerakásaként jellemeznek, valamint a nő rejtélyével való szembesülésének; az 1964-es Boi-i-ing képek és szövegek kollázsgyűjteménye, az új-konkretizmus egyik legfrappánsabb dániai terméke; az 1965-ös Amageri versekben (Amagerdigte) gyermekkorának világát idézi meg Koppenhága egyik, akkor még igen idillikus elővárosából; 1967-ban a hamis nemzeti érzéseket ironikusan kigúnyoló, de a dán táj szépségeinek dicséretével is telített Hazafias dalokkal (Fædrelandssange) jelentkezett. A hetvenes évek fontos köteteiből meg kell itt említenünk a Mitológiát (Mytologi; 1970), melyben a kor és történelem hamis mítoszaival számol le; a Jelenetek a mindennapi életből (Scener fra det daglige liv; 1973) címűt, a 25 elkeseredett verset (25 desperate digte; 1974), az 1976-os A tengerpartot (Stranden), valamint az 1975-ben kiadott Az a vasárnap (Den søndag) címűt; ez az utóbbi, érdekes és újszerű ötlettel a Politiken című koppenhágai napilap 1974. március 3-i vasárnapi számában megjelent cikkekhez fűz lírai reflexiókat. Legkésőbbi kötetei közül kiemelkedik az Életfríz (Livsfrisen; 1979), A lebegő fa (Det svævende tre; 1984), Szeptemberi dal (Septembersang; 1988), A háború (Kringen; 1992), Lexikon (Leksikon; 1996). Rifbjerg oeuvre-jének legfontosabb részét lírája alkotja ugyan, legjelentősebb eddigi alkotása azonban mégis egy regény, az 1966-ban megjelent Operakedvelő (Operaelskeren), az egoizmus remek rajza, de előtte is, utána is sok más jó és nagy sikerű regény került ki irodalmi műhelyéből, melyek közül meg kell itt elégednünk az 1969-ben Északi Díjjal kitüntetett Anna (én) Anna (Anna (jeg) Anna), valamint az 1984-es Hamis tavasz (Falsk forår), és az egy elválás történetét ábrázoló Divertimento mollban (Divertimento i moll; 1996) címűek megemlítésével. — Színművei is rendkívül népszerűek, de  ő írta a hatvanas évek legjobb dán filmjének, a Hétvégének (Weekend; 1962) forgatókönyvét is. Rifbjerg életműve nélkül aligha lenne a mai dán irodalom az, ami.

(Editor of this page: P. T.)