Jandl, Ernst (1925–2000) Works Translations   en eo hu de

Biography

Ernst Jandlról, a németnyelvű (osztrák) költészet megújítójáról (1925-2000)  Wendelin Schmidt Dengler emlékezik meg, aki bár kijelenti, nehéz Jandlt azzal a tudattal méltatni, hogy az író még életében tiltakozott mindennemű dicséret ellen. Ernst Jandl mégiscsak azok közé az írók közé tartozott, aki nemcsak íróként, de rendkívül hatásos előadóként is bevonult a köztudatba. Jandlt nem csak olvasni jó, de hallgatni is: új mederbe terelte a költői felolvasás rituáléját, performance-aival olyan népszerűségre tett szert, melyet még a korszak popénekesei is elirigyelhetnének tőle. Lírája újszerű, köszönhetően annak a beszédmódnak, melyet kötetről kötetre képes megváltoztatni. Tény, hogy Ernst Jandlnál a nyelv viszi a főszerepet. A Jandl-i „heruntergekommene” nyelv és a durva dialektus könnyen megférnek az „idilli” mellett. Ez a nyelv tudatosan hág át szabályokat, rúg fel szintaxist és változatja meg a nyelv hang- és szóanyagát. Jandl verseiben a történelem és politika szintén hangsúlyosan jelen vannak, bár túl is lép azokon: Jandl soha nem kívánta magát történelmi események függvényében definiálni, verseiből hiányzik a történeti alany, hiányzik a beszélő Én, felfüggeszti azt a szubjektivitást, mely a tradicionális líra alapjaként szolgál. Kései műveiben azonban egyre nagyobb hangsúlyozottsággal szólal meg egy megsebzett Én, aki rémületes szókimondással beszél hiányairól. Jandl egész életművében töretlen hangsúlyozza tézisét, miszerint „a művészetre, és a költészetre úgy kell tekintenünk, mint a szabadság egyre jobban előretörő megvalósulására”, mégis megjelennek ennek a szabadságnak a határai, melyek egyre fenyegetőbbé válnak: Jandl mindent az élet vége felől értelmez, s a test törékenysége és a halál érezhető közelsége ránehezednek a jandl-i lírára, s ezért kénytelen végül megállapítani, hogy az egyén szabadsága nem terjed tovább a „száj kinyitásánál ill. becsukásánál.” Minél többet fogalkozunk Jandl költészetével, annál komplikáltabbnak látjuk azt. Ami elsőre olyan egyszerűnek tűnik, az megfejthetetlenül súlyossá válik. A könnyű: nehéz. Jandllal ismerkedni magyarul halála után is – sajnálatos módon – csak kevés kötettel lehet. Eörsi Istvánnak köszönhetően Jandl hetvenedik születésnapjára jelent meg egy válogatás verseiből a nemkívánatos személy (Ferenczy, 1995) címen. Ezelőtt a Modern Könyvtár sorozatban egy kötet – Idegenből címmel és az Európa Kiadó által 1979-ben megjelentetett válogatás – A fanatikus zenekar. Versei továbbá hazai irodalmi periodikákban (Tiszatáj, Látó, etc.) is felbukkannak, az antológiák lapjain kívül.

http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/02-06/nagy.pdf