Bürger, Gottfried August: Szerelmi varázs (Liebeszauber in Hungarian)
|
|
Liebeszauber (German)Mädel, schau mir ins Gesicht! Schelmenauge, blinzle nicht! Mädel, merke was ich sage! Gib mir Rede, wenn ich frage! Holla hoch mir ins Gesicht! Schelmenauge, blinzle nicht!
Bist nicht häßlich, das ist wahr; Aeuglein hast du, blau und klar; Wang' und Mund sind süße Feigen; Ach! vom Busen laß mich schweigen! Reizend, Liebchen, das ist wahr, Reizend bist du offenbar.
Aber reizend her und hin! Bist ja doch nicht Kaiserinn; Nicht die Kaiserinn der Schönen. Wer wird dich allein nur krönen? Reizend her und reizend hin! Viel fehlt noch zur Kaiserinn!
Hundert Schönen sicherlich, Hundert, hundert! fänden sich, Die vor Eifer würden lodern, Dich auf Schönheit 'rauszufodern. Hundert Schönen fänden sich; Hundert siegten über dich.
Dennoch hegst du Kaiserrecht Ueber deinen treuen Knecht: Kaiserrecht in seinem Herzen, Bald zu Wonne bald zu Schmerzen. Tod und Leben, Kaiserrecht, Nimmt von dir der treue Knecht!
Hundert ist wohl große Zahl; Aber, Liebchen, laß es 'mal Hunderttausend Schönen wagen, Dich von Thron und Reich zu jagen! Hunderttausend! Welche Zahl Sie verlöhren allzumal.
Schelmenauge, Schelmenmund, Sieh mich an und thu mir's kund! He, warum bist du die Meine? Du allein und anders Keine? Sieh mich an und thu mir's kund, Schelmenauge, Schelmenmund!
Sinnig forsch' ich auf und ab: Was so ganz dir hin mich gab? - Ha! durch nichts mich so zu zwingen, Geht nicht zu mit rechten Dingen. Zaubermädel, auf und ab, Sprich, wo ist dein Zauberstab?
|
Szerelmi varázs (Hungarian)Ide, lányka, rám tekints! Huncut szem, most ne kacsints! Ne kérdezzelek hiába, szólj igaz lelkedre, lányka! Hoppla, hát, csak rám tekints, huncut szem, most ne kacsints!
Csúnya nem vagy, ez való! Szemed kék és csillogó; homlokod, a szád, az orcád, csak dicsőséget hozott rád. Bájos vagy te, ez való, kedves és elbájoló.
Ám a bűbáj mit nekem! Császárnő nem vagy te, nem, a szépek uralkodója! Ki ültet császári trónra? Szépség, bűbáj mit nekem! Sok kell még, hogy úgy legyen!
Száz szép nő is van, tudom, kiben ég a buzgalom, ég a verseny láza egyre, véled kelni küzdelemre. S szépségeden, angyalom, száz is győzne, száz bizony!
Mégis császárrá teszed önmagad szolgád felett, te uralkodsz hű szívében, bánatában, örömében, s elfogad, mit nyújt kegyed, jogot, halált, életet.
Százan! Jaj, de nagy e szám! De nem kell félned, nem ám! Hadd próbálják százszor-ezren: trónodról nem űz el egy sem! Százezer! Micsoda szám! Vesztene is mindahány!
Te huncut száj, és te szem, áruld végre el nekem, mért vagy éppen az enyém te, s másra mért nem nézek én se? Áruld végre el nekem, te huncut száj, és te szem!
Keresem hát itt meg ott, rabul benned mi fogott? Így nem sikerülne másnak – semmi kétség: ez varázslat. Varázspálcád itt vagy ott el ugyan hová dugod?
|
