Busta, Christine: Tél a tetők felett (Winter über den Dächern in Hungarian)

Diese Tage sind anders geschrieben:

rot auf weiß,

mit den Füßen grauer, verlauster Tauben,

Botschaften der Geduld, hingeduckt durch Schneewind,

Wachsam äugend vorm Dickicht der erfrorenen Fenster.

Ungelesene Zeichen mählich verharschten Vertrauens;

aber noch kreisen die Flüge über dem Abgrund.

Vielleicht doch

streut vor Nacht eine Hand

das Korn der Gnade, das harte.

Más időket írnak most:

pirossal a fehérre,

szürke, tetvesedő galambok lábai;

a türelem követei ők, lapulnak a hófúvásban,

éberen figyelnek a fagyott ablakok sűrűje előtt.

Lassan kérgesedő bizalom olvasatlan jelei;

de még köröznek a szárnyak a mélység fölött.

Talán még

a sötétség beállta előtt elszórja egy kéz

a kegyelem szilárd magvait.