Goll, Yvan: Gyászinduló (Trauermarsch in Hungarian)

Was bin ich immer in den Leichenzügen,

vom Regen hingepeitscht, von Rabenflügen

umweht, und schaue alte irre Witwen tanzen,

und Nonnen beten still, und Knaben halten lachend die Monstranzen.

Was bin ich immer bei den Zweifelhaften,

bei Toten und Verwünschten, die am Krame haften,

im kalten Regenwind der Einsamkeiten!

Was hör ich immer dumpfe Särge in die Erde gleiten,

Kirchtürme rasen wie gegeißelt um den Himmel immer,

in jeder Gasse hockt ein bettelndes Gewimmer:

Mein Leben ist ein Regnen und ein Klagen,

ein langes Sterben von Novembertagen.

Hát itt élek csak, folyton gyászmenetben,

eső-csapottan, hollók-szárnya-verten,

s látom: szédült-vén özvegyek táncolnak, és apácák

fohászkodnak, s monstranciát vivő fiúknak hallom kuncogását.

Hát itt élek kételkedők, halottak

s átkozottak közt, kik földhöz ragadtak,

itt, a magány jég-viharába vetve!

Folyton csak sírba csusszanó koporsók hangja döng fülembe,

míg - ostorozva mintegy - templomtornyok tombolnak égre,

koldus-siránkozás guggol ki minden utcaszélre:

életem nem-szűnő esők, jajok,

hosszan halódó november-napok.