Berliner Ballade (Német)
Sie hing wie eine Latte
Vom Schranke steif und stumm.
Am Morgen sah′s ihr Gatte,
Lief nach dem Polizeipräsidium.
»Meine Frau«, so schrie er, »ist verschieden...«
Doch der Polizeiwachtmeister Schmidt
Rollte blutig seine Augen:
»Wie denn, ha′m Sie den Jeburtsschein mit?«
Dieses hatte er mitnichten,
Und er setzte sich in Trab,
Spät entsann er sich der ehelichen Pflichten,
- schnitt sie ab.
Und er legt den Strick an seine Kehle,
Vor dem Spiegel, peinlich und honett.
Nimmt noch einen Schluck, befiehlt Gott seine Seele
- schwapp, schon baumelt er am Ehebett. | Feltöltő | Efraim Israel |
| Az idézet forrása | https://www.zgedichte.de/gedichte /klabund/berliner-ballade.html |
|
Berlini ballada (Magyar)
Lógott lefele lába
A nagyszekrénybe fent.
Reggel a férje látta,
Aztán a Rendőrőrszobára ment.
„Elhalálozott a feleségem...”
De a rendőrőrmester, a Schmidt,
Tombolt, vérrel a szemében:
Születési bizonyítványt, hé, az istenit!”
Nem volt ilyen a zsebébe’,
Futásnak eredt sőt elszökött,
Később eszébe jutott a kötél s hitvesi kötelessége
s levágta a nőt.
Ráteszi a kötelet saját nyakára,
A tükör előtt, úgy helyes ugyanis,
Még egy slukk, a lelkét Istennek ajánlja,
reccs, és a hitvesi ágy fölött már himbálózik is. |
