Krolow, Karl: Worte

Einfalt erfundener Worte,
Die man hinter Türen spricht,
Aus Fenstern und gegen die Mauern,
Gekalkt mit geduldigem Licht.
 
Wirklichkeit von Vokabeln,
Von zwei Silben oder von drei’n:
Aus den Rätseln des Himmels geschnitten,
Aus einer Ader im Stein.
 
Entzifferung fremder Gesichter
Mit Blitzen unter der Haut,
Mit Bärten, in denen der Wind steht,
Durch einen geflüsterten Laut.
 
Aber die Namen bleiben
Im Ohre nur ein Gesumm
Wie von Zikaden und Bienen,
Kehren ins Schweigen um.
 
Vokale – geringe Insekten
Unsichtbar über der Luft,
Fallen aus Asche nieder,
Bleiben als Quittenduft.

Koholt szavak, együgyűség,
Zárt ajtók mögötti szó,
Ablakokból falnak mondva,
Amit szelíd fény összeró.
 
Két- vagy háromszótagú
Fogalmaink valósága:
Az ég rejtélyeiből kimetszve,
A kő eréből vájva.
 
Idegen arcok rejtjelzése,
Villámlás a bőr alatt,
Szélfogó szakáll, amelyben
A sóhajtott hang fönnakad.
 
A név a fülben halkan
Dünnyögve döngicsél,
Mint kabócák raja s méhraj
S majd hallgatásba tér.
 
Hangzók, mint kérészéltű lények
Lebegnek láthatatlanul,
Csak birs-szaguk marad meg
S hullnak, mint pernye hull.