Pfau, Ludwig: Március 18-ára (Zum 18. März (1848) in Hungarian)
|
|
Zum 18. März (1848) (German)Vor dem Berliner Schlosse Ertönt ein Trauerlied: Da liegen viel hundert Tote, Sie liegen in Reih und Glied. Und Leich um Leiche tragen Die Bürger stumm heran, Als wollten sie sagen: König! Da sieh, was du getan!
Da liegen sie, Mann und Knabe, Starr mit zerfetztem Leib; Da kommen sie weinend und klagend, Braut, Schwester, Bruder, Weib. Da schauen Väter und Mütter Die toten Söhne an -: Herrgott! Und das hat ein König, Ein deutscher König getan!
Viel tausend Stimmen drohen: Der König muß herab; Er salutiert die Toten Und nimmt die Mütze ab. Da bluten all aufs neue Bei ihres Mörders Nahn, Als sprächen sie: das hat ein König, Ein deutscher König getan!
Und viele werden's sprechen, Viel tausend fern und nah; Die Völker werden rächen Den Frevel, der geschah. Auf Sturmesflügeln bricht sich Durch Land und Länder Bahn Der Zornesschrei: Das hat ein König, Ein deutscher König getan!
Weh! Volk, vom eignen Blute Sind deine Hände rot; Der Bruder schlug den Bruder, Weil es ein Fürst gebot. Ein großes Grab soll alle In seinen Schoß empfahn; Drauf schreibet: Das hat ein König, Ein deutscher König getan!
Dies Grab, es wird zum Grabe Der königlichen Macht; Die Blut gesäet haben, Die ernten eine Schlacht. Im Blute wird ersticken Der alten Treue Wahn: Gottlob! und das hat ein König, Ein deutscher König getan!
|
Március 18-ára (Hungarian)Berlin közepén, a téren zendül temetési dal; sorban kiterítve szépen, fekszik négyszáz fiatal. S még többet is egyre hoznak, és bár nem szólal a száj, vádlón beszél a tekintet: Nézd, mit tettél, király!
Férfi együtt a gyerekkel, egyikük teste sem ép, és jönnek sírva, sereggel, menyasszony, hug, feleség. S a halott fiúk elébe apák s anyák sora áll: S Uram, ki tette mindezt, német volt és király!
Várunk, király, nosza jöjj lel – sokezernyi hang fenyeget. Födetlen fővel előre lép, úgy tesz tiszteletet. S lám, mindegyik újra vérzik, hogy gyilkosára talál, s vádol: Ki tette mindezt, német volt és király!
S még ezrek róla beszélnek távolban és közel: bosszúra vágynak a népek, ezt nem felejthetik el. S ország-világon által a harag szózata száll: süvöltve: Ki tette mindezt? – Német volt és király!
Ó Nép! A tulajdon véred, az festi vörösre kezed, – essen fivér a fivérnek! – igy szólt a parancs neked. írjátok majd fel a sírra, mely majd ölébe zár mindent: Ki tette mindezt, német volt és király!
És dől a királyi fenség ugyanígy a sírba, dehát kik a vért buzgón vetették, arassanak ma csatát! A hűség balgasága nem baj, ha sírba száll. Hála! – s ki tette mindezt, német volt és király!
|
