Wiplinger, Peter Paul: Útjaink (Unsere Wege in Hungarian)

Du gingst
den Weg hinauf
zwischen den Wiesen
bis unter den großen
blühenden Kastanienbaum.
 
Ich dachte:
Wo wird er enden Dein Weg?
Und wo endet dann meiner?
 
In den Blüten im Mai oder
flammendrot im Herbst?
 
Dann liefst Du barfuß
von oben herab zu mir.
Und wir umarmten uns.
 
Es war Frühling.
Es war mitten im Mai.
Und alles blühte voll Pracht.
 
 
Škofia Loka, 23. 5. 1998

A réteken át
mentél fölfelé,
aztán csak lefelé
a hatalmas, virágzó
gesztenyefák árnyékába.
 
Arra gondoltam:
utad vajon hol végződik?
És az enyém hol ér véget?
 
A május virágai közt,
vagy az ősz lángvörösében?
 
Majd onnan, a magasból
mezítláb rohantál felém.
És átöleltük egymást.
 
Tavasz volt.
Május közepe.
Minden virágba borult.