Barrett-Browning, Elizabeth: Portugál szonettek V (Sonnets From the Portuguese V in Hungarian)

I lift my heavy heart up solemnly,
As once Electra her sepulchral urn,
And, looking in thine eyes, I overturn
The ashes at thy feet. Behold and see
What a great heap of grief lay hid in me,
And how the red wild sparkles dimly burn
Through the ashen greyness. If thy foot in scorn
Could tread them out to darkness utterly,
It might be well perhaps. But if instead
Thou wait beside me for the wind to blow
The grey dust up,... those laurels on thine head,
O my Beloved, will not shield thee so,
That none of all the fires shall scorch and shred
The hair beneath. Stand farther off then! go.

Nehéz szivem föltartom néma búban,
Mint egykor Elektra a gyászos urnát,
Szemedbe nézek, és a hamu halmát
Lábadhoz öntöm. Nézd hát, mennyi bú van,
Nézd, mennyi kín gyült bennem rejtve dombbá,
S hogy ízzik még a vad zsarát pirossa
A szürke hamun át. Ha rátaposna
A talpad és kioltaná korommá,
Jó lenne tán... De ha te álmodozva
Vársz vélem itt, amíg a port a szél
Föl nem lobbantja... akkor a babér
Homlokodon, Szerelmem, meg nem óvja
Fürtjeidet a sistergő parázs
Marásától. Lépj arrább! Menj! Vigyázz!