Barrett-Browning, Elizabeth: Portugál szonettek VI (Sonnets From the Portuguese VI in Hungarian)

Go from me. Yet I feel that I shall stand
Henceforward in thy shadow. Nevermore
Alone upon the threshold of my door
Of individual life, I shall command
The uses of my soul, nor lift my hand
Serenely in the sunshine as before,
Without the sense of that which I forebore---
Thy touch upon the palm. The widest land
Doom takes to part us, leaves thy heart in mine
With pulses that beat double. What I do
And what I dream include thee, as the wine
Must taste of its own grapes. And when I sue
God for myself, He hears that name of thine,
And sees within my eyes the tears of two.

Menj. Így is érzem, mától fogva én
Az árnyékodban állok. Sohasem
Kormányozom már belső életem
Rezdületeit lelkem küszöbén
Egyedül-soha már az égi fény
Felé nem tartom boldogan kezem,
Mert – mit kerültem – mindig érzem:
Kezemhez érsz. És ha a földtekén
A vad végzet közénk áll, itt dobol
– Duplán dobogva szívemben – szíved –
És álmom-tettem, mint fürtre a bor,
Rád vall. S ha forrón kérem az Eget
Magamért, neved is Fülébe forr,
S könnyemben Szeme látja könnyedet.