Barrett-Browning, Elizabeth: Portugál szonettek XX (Sonnets From the Portuguese XX in Hungarian)

Beloved, my Beloved, when I think
That thou wast in the world a year ago,
What time I sat alone here in the snow
And saw no footprint, heard the silence sink
No moment at thy voice, but, link by link,
Went counting all my chains as if that so
They never could fall off at any blow
Struck by thy possible hand,--why, thus I drink
Of life's great cup of wonder ! Wonderful,
Never to feel thee thrill the day or night
With personal act or speech,--nor ever cull
Some prescience of thee with the blossoms white
Thou sawest growing ! Atheists are as dull,
Who cannot guess God's presence out of sight.

Szerelmesen, ha arra gondolok,
Hogy itt e földön már tavaly,
Én meg csak ültem egymagamba , jaj,
A hómezőn, s nem láttam lábnyomod,
S a csönd hangoddal nem harangozott
S láncom szemeit számláltam s:  vihar
Se tépi ezt le – mondtam –, s hol a kar,
Erős karod?... – S most dúsan kortyolok
Létem csoda-kelyhéből! Furcsa, ládd:
Tett s szó nyomán nem látta éj, se nap
Izgalmad bennem – s a fehér virág
 – A tiéd! – nem súgta, hogy te, te vagy
Közel. Ateisták ily ostobák.
Kik csak ha látnák, hinnék az Urat.