Barrett-Browning, Elizabeth: Portugál szonettek XXI (Sonnets From the Portuguese XXI in Hungarian)

Say over again, and yet once over again,
That thou dost love me. Though the word repeated
Should seem ' a cuckoo-song,' as thou dost treat it,
Remember, never to the hill or plain,
Valley and wood, without her cuckoo-strain
Comes the fresh Spring in all her green completed.
Beloved, I, amid the darkness greeted
By a doubtful spirit-voice, in that doubt's pain
Cry, ' Speak once more--thou lovest ! ' Who can fear
Too many stars, though each in heaven shall roll,
Too many flowers, though each shall crown the year?
Say thou dost love me, love me, love me--toll
The silver iterance !--only minding, Dear,
To love me also in silence with thy soul.

Mondd, újra mondd, és még egyszer - s megint, 
Mondd, hogy szeretsz, mondd, mondd! Bár minden újra 
Mondott szó emlékeztet a kakukkra, 
Gondold meg, hogy az új Tavasz se hint 
Kakukkszó nélkül zöldes selymű színt 
Mezőre, dombra, erdőkoszorúkra. 
Én, Kedvesem, a mély sötétbe bukva 
Jajongok kételkedve, nyögve, mint 
Bús kísértet: "Mondd újra..." Az se sok, 
Hogy mennyünknek millió mécse van, 
S a rét ezernyi virággal ragyog! 
Szeretsz, szeretsz ... mondd .... Zengd ezüst-arany 
Trillákkal! – S ne feledd el soha, hogy 
A lelkeddel is szeress – szótalan.