Dickinson, Emily: Nagy Gyászmenet járta Agyamat (I felt a Funeral, in my Brain (280) Magyar nyelven)
|
I felt a Funeral, in my Brain (280) (Angol) And when they all were seated, And then I heard them lift a Box As all the Heavens were a Bell, And then a Plank in Reason, broke,
|
Nagy Gyászmenet járta Agyamat (Magyar)Nagy Gyászmenet járta Agyamat, Amikor mind leültek, Hallottam Ládaemelést, Hogy egyetlen Harang az Ég, S reccsent Palló és Ráció, ...................................... Ilyen versek olvastán azt sugdossa fülembe a Kisördög, hogy „Á, az ilyesmi csak fikció.” Van úgy, hogy elhiszem neki, van úgy, hogy nem. Például a cseh Nezval esetében elhiszem, hogy a verseiben érzékeltetett tapasztalatok és szituációk fikciók, pedig Nezval is nagyon jó költő; talán azért, mert „túl” bravúros, túl könnyen megy neki: mert nem Varázsló, hanem Bűvész, a kabátujjából ráz ki mindent. De a fenti versben úgy érzem, téved Kisördögöm. Egyébként az authentikus élmény-vagy-fikció kérdése nem igazán releváns kérdés, de mégis csak motoszkál az agyunkban. A vers legutolsó ríme ún. slant rhyme: csak a rímszavak utolsó mássalhangzója azonos, a magánhangzójuk nem; l. más Dickinson-fordításoknál. Ezért áll a fordításban Én — azután, annak ellenére, hogy a magyarban ez egyáltalán nem számít és nem érződik rímnek.
|