Glück, Louise: Saints

In our family, there were two saints,

my aunt and my grandmother.

But their lives were different.

My grandmother's was tranquil, even at the end.

She was like a person walking in calm water;

for some reason

the sea couldn't bring itself to hurt her.

When my aunt took the same path,

the waves broke over her, they attacked her,

which is how the Fates respond

to a true spiritual nature.

My grandmother was cautious, conservative:

that's why she escaped suffering.

My aunt's escaped nothing;

each time the sea retreats, someone she loves is taken away.

Still she won't experience

the sea as evil. To her, it is what it is:

where it touches land, it must turn to violence. 

A mi családunkban két szent volt,

nagynéném és nagyanyám.

De az életük különbözött.

Nagymama nyugodt volt, még a végén is.

Olyan volt mintha nyugodt vízben sétált volna,

valami oknál fogva

a tenger nem bírta rávenni magát, hogy bántsa.

Amikor nagynéném ugyanarra az útra indult,

a hullámok megtörték, megtámadták,

mint ahogy hitek válaszolnak

az igazi lelki természetre.

Nagymama óvatos volt, maradi:

azért szökött meg a szenvedéstől.

Nagynéném semmitől sem szökött:

mindahányszor a tenger apad, valakijét magával visz.

Mégsem hiszi a tengert

gonosznak. Neki csak az, ami:

ahol partot ér, erőszakossá válik.