Heaney, Seamus: Elégia egy halvaszületett gyermekért (Elegy for a Still-born Child in Hungarian)
|
Elegy for a Still-born Child (English)
I Your mother walks light as an empty creel Unlearning the intimate nudge and pull
Your trussed-up weight of seed-flesh and bone-curd Had insisted on. That evicted world
Contracts round its history, its scar. Doomsday struck when your collapsed sphere
Extinguished itself in our atmosphere, Your mother heavy with the lightness in her.
II For six months you stayed cartographer Charting my friend from husband towards father.
He guessed a globe behind your steady mound. Then the pole fell, shooting star, into the ground.
III On lonely journeys I think of it all, Birth of death, exhumation for burial,
A wreath of small clothes, a memorial pram, Parents groping for a phantom limb.
I drive by remote control on this bare road Under a drizzling sky, a circling rook,
Past mountain fields, full to the brim with cloud, White waves riding home on a wintry lough.
|
Elégia egy halvaszületett gyermekért (Hungarian)I. Anyád könnyű: üres halaskosár. Tudni felejti benső ritmusát,
Mit sejtes hús és savós csontnyaláb Súlyod jelentett. Kiürült világ,
Múltjára zsugorodik, a sebére. Ítéletnap jött: a rád zuhant szféra
Légkörünkön kioltotta magát. Könnyűség terhe húzza most anyád.
II. Hat hónapig térképész módra mérted, Barátom férjből apává miként lett,
Halmod mögé új bolygót sejdített már, Majd, csillag-pólus, a földbe csapódtál.
III Vezetés közben elgondolom: ennyi, Halált szülni, kihantolni, temetni,
Kising-koszorúk, emlék-kiskocsi, A szülő a fantom-kezet keresi.
Távirányítva hajtok, az út sivár, Fent csóka köröz, jégeső szitál,
Hegyi mezők, csurig felhővel telten, Fehér hullámok téli tengeröblön.
|