Heath-Stubbs, John: To the Mermaid at Zennor

Half fish, half fallen angel, none of you
Human at all - cease your lust's
Cold and insatiate crying from the tangled bay;
Nor, sea-hag, here
Stretch webbed and skinny fingers for your prey.

This is a hideous and a wicked country,
Sloping to hateful sunsets and the end of time,
Hollow with mine-shafts, naked with granite, fanatic
With sorrow. Abortions of the past
Hop through these bogs; black-faced, the villagers
Remember burnings by the hewn stones.

Only the saints,
Drifting on oak-leaves over the Irish Sea,
To sing like pipits from their crannied cells
With a thin stream of praise; who hear the Jennifer
Sob for her sins in a purgatory of foam -
Only these holy men
Can send you slithering from the chancel steps,
And wriggling back to your sunken paradise
Among the hollow-eyed and the capsized.

Félig hal, félig bukott angyal, egy porcikád
Sem emberi - hagyj fel a vágy -
Hideg s mohó jajával a hináros öbölből;
Tengeri boszorkány, ne is
Kapkodj zsákmány után bőrhártyás ujjaiddal.

Iszonyú és gonosz vidék ez,
Lejt szörnyű naplementék s a lebukó idő
Felé, tárna-lyukakkal, gránitcsupaszon, bútól
Megszállottan. A múlt korcsai ugrándoznak
A zsombékok között; a kőfejtésnél
Sötét arcú parasztok tüzekre emlékeznek.

Csupán a szentek,
Kik tölgylevélen ringnak az Ír-tengeren
Vékonykán zsolozsmázva, mint madárkák rovátkás
Odvaikból; akik hallják, a Jennifer
Siratja bűneit tajték-tisztítótűzben,
Csak e szent férfiak
Siklathatnak le téged a karzat lépcsein
S kígyóztathatnak vissza elsüllyedt édenedbe
Az üreges-szeműek s felborultak közé.