Masters, Edgar Lee: Spoon River Anthology - Mickey M'Grew

  It was just like everything else in life:

  Something outside myself drew me down,

  My own strength never failed me.

  Why, there was the time I earned the money

  With which to go away to school,

  And my father suddenly needed help

  And I had to give him all of it.

  Just so it went till I ended up

  A man-of--all-work in Spoon River.

  Thus when I got the water-tower cleaned,

  And they hauled me up the seventy feet,

  I unhooked the rope from my waist,

  And laughingly flung my giant arms

  Over the smooth steel lips of the top of the tower--

  But they slipped from the treacherous slime,

   And down, down, down, I plunged

  Through bellowing darkness!

Mindig és mindig így van:

valami kívülről rántja le az embert,

nem a saját ereje hagyja el.

Például, mire összejött a pénz,

hogy eljussak az iskolába,

az apám hirtelen bajba került,

mindent oda kellett adnom.

Végig közbejött valami,

így lettem községi mindenes.

Hát amikor a víztornyot megtisztítottam,

huszonegy méter magosan, mert oda húztak,

kioldottam a csuklómon a kötelet,

egy nevetőset csaptam az óriás karommal

a toronytető síma acél-szájára –

megcsúszott valami aljas nyáladékon

és lefele, lefele, lefele szívott

a sikoltó sötétség!