McGuckian, Medbh: Elnyílt rózsa (Open Rose in Hungarian)

The moon is my second face, her long cycle
Still locked away. I feel rain
Like a tied-on dress, I clutch it
Like a book to my body.

His head is there when I work,
It signs my letters with a question-mark;
His hands reach for me like rationed air.
Day by day I let him go

Till I become a woman, or even less,
An incompletely furnished house
That came from a different century
Where I am a guest at my own childhood.

I have grown inside words
Into a state of unbornness,
An open rose on all sides
Has spoken as far as it can. 

Második arcom a Hold. Változik,
Még zár alatt. Az eső is
Csak új ruha, vagy könyv,
Magamhoz préselem.

Feje munkám fölé hajol,
Levelemen kérdőjele,
Karja betevő levegőm.
Napról napra elengedem,

Míg nő leszek vagy kevesebb,
Más századból idetévedt,
Félig bútorozott otthon.
Gyerekkorom vendége, én.

Szavakba nőttem.
Bent rekedtem.
Rózsaszirmom mind kinyílt.
Szólt, amíg csak szólhatott.