Rossetti, Christina Georgina: Októberi kert (An October Garden Magyar nyelven)

In my Autumn garden I was fain
To mourn among my scattered roses;
Alas for that last rosebud which uncloses
To Autumn's languid sun and rain
When all the world is on the wane!
Which has not felt the sweet constraint of June,
Nor heard the nightingale in tune.
 
 
Broad-faced asters by my garden walk,
You are but coarse compared with roses:
More choice, more dear that rosebud which uncloses
Faint-scented, pinched, upon its stalk,
That least and last which cold winds balk;
A rose it is though least and last of all,
A rose to me though at the fall.
 

Őszi kertem, gyér rózsái közt,
Megsiratni voltam kénytelen;
Árva rózsabimbó nyílik csendesen,
Melyre bágyadt nap sütött
A hervadó világ fölött!
Nem hívta édes nyári vágy elő,
S csalogány, dallal ébredő.
 
Őszirózsák, széles arcotok,
De mégis nyers rózsákhoz képest;
Kinyíló rózsám gyenge ám, de ékes,
Áraszt édes, jó illatot,
Bár rajta szél, fagyos kopog;
Utoljára nyílt nekem e rózsa,
Ámbár ősszel, ez a sorsa.