Sandburg, Carl: A szél dala (Wind Song in Hungarian)

Long ago I learned how to sleep,
In an old apple orchard where the wind swept by counting its money and throwing it away,
In a wind-gaunt orchard where the limbs forked out and listened or never listened at all,
In a passel of trees where the branches trapped the wind into whistling, “Who, who are you?”
I slept with my head in an elbow on a summer afternoon and there I took a sleep lesson.
There I went away saying: I know why they sleep, I know how they trap the tricky winds.
Long ago I learned how to listen to the singing wind and how to forget and how to hear the deep whine,
Slapping and lapsing under the day blue and the night stars:
  Who, who are you?
 
Who can ever forget
listening to the wind go by
counting its money    
and throwing it away?

Jó régen megtanultam, aludni hogyan kell,
Egy öreg almáskertben szél söpört, pénzét számlálta, majd elhajította;
Egy szél-aszalt kertben, hol ágaskodtak az ágak és hallgatóztak, vagy talán sohasem,
Egy fasorban, hol az ágak becsalták a szelet, hogy fütyüljön: „Ki vagy?” 
Könyökömre támasztottam fejem egy nyári délutánon, és az alvásból leckét vettem.
Majd elköszöntem, szólván: „Tudom, miért alszanak, tudom, miként csalogatják a ravasz szeleket."
Jó régen megtanultam, miként füleljek az éneklő szélre, és miként feledjem el, hogyan hallgassam a mély, síró panaszt,
Csapongva és elenyészve a kék ég s az éji csillagok alatt:
  „Ki vagy te? Ki vagy?"
 
Elfelejtheted-é,
ha hallod a távozó,
a pénzét számlálgató,
pénzét elhajító szelet?