St. Vincent Millay, Edna: Nem úgy szeretlek, mint az életem (VII. szonett) (Loving you less than life, a little less (Sonnet VII.) in Hungarian)

Loving you less than life, a little less

Than bitter-sweet upon a broken wall

Or bush-wood smoke in autumn, I confess

I cannot swear I love you not at all.

For there is that about you in this light--

A yellow darkness, sinister of rain--

Which sturdily recalls my stubborn sight

To dwell on you, and dwell on you again.

And I am made aware of many a week

I shall consume, remembering in what way

Your brown hair grows about your brow and cheek,

And what divine absurdities you say:

Till all the world, and I, and surely you,

Will know I love you, whether or not I do.

Nem úgy szeretlek, mint az életem, 

Kevésbé, mint vadszőlőt tört falon,

Vagy őszi füstöt, ám beismerem,

Hogy ne szeretnélek, nem mondhatom.

A fény valahogy oly színben mutat:

Sárgás sötét, baljós eső esik, 

Magadra vonzod pillantásomat,

Megint s megint rajtad feledkezik.

Tudom, emésztem majd magam belül,

Hetente többször, emlékkép igéz: 

Hajad hogy nő a homlokod körül,

S mily nagyszerű zöldségeket beszélsz:

Míg megtudjuk, a Föld, én, s persze te -

Hogy szeretlek vagy nem szeretlek-e.