Argensola, Lupercio Leonardo de: Szonett XXXVII (Az álom) (Soneto XXXVII (Al sueño) in Hungarian)
|
Soneto XXXVII (Al sueño) (Spanish)Imagen espantosa de la muerte, sueño cruel, no turbes más mi pecho, mostrándome cortado el nudo estrecho, consuelo solo de mi adversa suerte.
Busca de algún tirano el muro fuerte, de jaspe las paredes, de oro el techo, o el rico avaro en el angosto lecho haz que temblando con sudor despierte.
El uno vea popular tumulto romper con furia las herradas puertas, o al sobornado siervo el hierro oculto;
el otro, sus riquezas descubiertas con llave falsa o con violento insulto: y déjale al Amor sus glorias ciertas.
|
Szonett XXXVII (Az álom) (Hungarian)Rettenetes képmása a halálnak, könyörtelen álom, ne dúld a keblem; ama szoros köteléket, egyetlen vigaszát balsorsomnak el ne vágjad.
Ronts a tirannus erős várfalának, s jáspis szobát, arany tetőt keress benn, vagy verj fel fösvény gazdagot, remegjen izzadva vánkosán szűk nyoszolyának.
Amaz lássa, mint tör be nagy-tömeg nép vaspántos ajtaján, szemei lássák, melyet fölbérelt szolga rejt, a pengét,
Emez lássa, álkulccsal vagy garázdább erőszak révén kincsét fölfedezték, s kíméld a szerelem szép glóriáját.
|