Borges, Jorge Luis: Alexandria, Kr.u. 641 (Alejandría, 641 A.D. in Hungarian)
|
Alejandría, 641 A.D. (Spanish)Desde el primer Adán que vio la noche Y el día y la figura de su mano, Fabularon los hombres y fijaron En piedra o en metal o en pergamino Cuanto ciñe la tierra o plasma el sueño. Aqui está su labor: la Biblioteca. Dicen que los volúmenes que abarca Dejan atrás la cifra de los astros O de la arena del desierto. El hombre Que quisiera agotarla perdería La razón y los ojos temerarios. Aquí la gran memoria de los siglos Que fueron, las espadas y los héroes, Los lacónicos símbolos del álgebra, El saber que sondea los planetas Que rigen el destino, las virtudes De hierbas y marfiles talismánicos, El verso en que perdura la caricia, La ciencia que descifra el solitario Laberinto de Dios, la teología, La alquimia que en el barro busca el oro Y las figuraciones del idólatra. Declaran los infieles que si ardiera, Ardería la historia. Se equivocan. Las vigilias humanas engendraron Los infinitos libros. Si de todos No quedara uno solo, volverían A engendrar cada hoja y cada línea, Cada trabajo y cada amor de Hércules, Cada lección de cada manuscrito. En el siglo primero de la Hégira, Yo, aquel Omar que sojuzgó a los persas Y que impone el Islam sobre la tierra, Ordeno a mis soldados que destruyan Por el fuego la larga Biblioteca, Que no perecerá. Loados sean Dios que no duerme y Muhammad, Su Apóstol.
|
Alexandria, Kr.u. 641 (Hungarian)Az első Ádámtól kezdve, ki látta az éjt s napot, és kezének alakját, az emberek regéltek, kőbe, fémbe és pergamenre rótták mind, amit csak a föld bezár, és kiformál az álom. Íme, előttünk áll művük: a Könyvtár. Mondják, a belézsúfolt kötetekkel számban nem versenghet a sivatag homokja, sem a csillagok. Az ember ha kimerné, el is veszejtené az értelmet, a merész szemeket. Íme az elmúlt századok hatalmas emlékezete: a kardok, a hősök, az algebra tömör jelképei, a végzetet irányító planéták mélyét fürkésző tudás, a varázs- erejű füvek és csontok csodája, a vers, melyben a gyöngédség tovább él, az Istenség magányos útvesztőit feltáró tudós teológia, az alkímia, mely sárban aranyt lel, s a bálványimádók képzelmei. A hitetlen úgy tartja: aki éget, felégeti a múltat. Tévedés. Az ember virrasztó éjei szülték a könyvek e végtelenét. Ha mindből egy sem maradna, újra létrehoznák minden lapját és mindegyik sorát, Héraklész minden munkáját s szerelmét, minden szöveg minden olvasatát. A Hedzsra első századában Én, Omár, aki leigáztam a perzsát, s az Iszlámot elterjesztem a földön, parancsba adtam fegyvereseimnek, tűz által emésztessék el a Könyvtár, nehogy elpusztuljon. Áldva legyen az Isten neve, aki sosem alszik, és Mohamed, az Ő Apostola.
|