This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Cisneros, Antonio: Lima krónikája (Crónica de Lima in Hungarian)

Portre of Cisneros, Antonio

Crónica de Lima (Spanish)

"Para calmar la duda
que tormentosa crece
acuérdate, Hermelinda,
acuérdate de mí."
("HERMELINDA", vals criollo)

Aquí están escritos mi nacimiento y matrimonio, y el día de la muerte
del abuelo Cisneros, del abuelo Campoy.
Aquí, escrito el nacimiento del mejor de mis hijos, varón y hermoso.
Todos los techos y monumentos recuerdan mis batallas contra el Rey de los Enanos y los perros
celebran con sus usos la memoria de mis remordimientos.
(Yo también
harto fui con los vinos innobles sin asomo de vergüenza o de pudor, maestro fui
en el Ceremonial de las Frituras.)
               Oh ciudad
guardada por los cráneos y maneras de los reyes que fueron
los más torpes -y feos- de su tiempo.
   qué se perdió o ganó entre estas aguas.
Trato de recordar los nombres de los Héroes, de los Grandes Traidores.
Acuérdate, Hermelinda, acuérdate de mí.
Las mañanas son un poco más frías,
pero nunca tendrás la certeza de una nueva estación
-hace casi tres siglos se talaron los bosques y los pastos
fueron muertos por fuego.
   El mar está muy cerca, Hermelinda,
pero nunca tendrás la certeza de sus aguas revueltas,
su presencia
habrás de conocerla en el óxido de todas las ventanas,
en los mástiles rotos,
en las ruedas inmóviles,
en el aire color rojo-ladrillo.
   Y el mar está muy cerca.
El horizonte es blando y estirado.
Piensa en el mundo como una media esfera -media naranja, por ejemplo- sobre 4 elefantes,
sobre las 4 columnas de Vulcano.
   Y lo demás es niebla.
Una corona blanca y peluda te protege del espacio exterior.
Has de ver
  4 casas del siglo XIX
  9 templos de los siglos XVI, XVII, XVIII.
  Por dos soles 50, también, una caverna
donde los nobles obispos y señores -sus esposas, sus hijos-
dejaron el pellejo.
    Los franciscanos -según
te dirá el guía-
inspirados en algún oratorio de Roma convirtieron
las robustas costillas en dalias, margaritas, no-me-olvides
acuérdate Hermelinda- y en arcos florentinos las tibias y los cráneos.
(Y el bosque de automóviles como un reptil sin sexo
y sin especie conocida
bajo el semáforo rojo.)
       Hay, además un río.
Pregunta por el Río, te dirán que ese año se ha secado.
Alaba sus aguas venideras, guárdales fe.
Sobre las colinas de arena
los Bárbaros del Sur y del Oriente han construido
un campamento más grande que toda la ciudad, y tienen otros dioses.
(Concerta alguna alianza conveniente.)
Este aire -te dirán-
tiene la propiedad de tornar rojo y ruinoso cualquier objeto
al más breve contacto.
Así,
tus deseos, tus empresas
          serán una aguja oxidada
antes de que terminen de asomar los pelos, la cabeza.
Y esa mutación -acuérdate, Hermelinda- no depende de ninguna voluntad.
El mar se revuelve en los canales del aire,
el mar se revuelve,
es el aire.
               No lo podrás ver.

Mas yo estuve en los muelles de Barranco
escogiendo piedras chatas y redondas para tirar al agua.
Y tuve una muchacha de piernas muy delgadas. Y un oficio.
Y esta memoria -flexible como un puente de barcas- que me amarra
a las cosas que hice
y a las infinitas cosas que no hice,
a mi buena o mala leche, a mis olvidos.
Qué se ganó o perdió entre estas aguas.
¡Acuérdate, Hermelinda, acuérdate de mí!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://lamula.pe

Lima krónikája (Hungarian)

„Hogy kételyemnek kínja
ne nőjön, sőt oszoljon,
emlékezz, Hermelinda,
emlékezz vissza rám."
(Egy divatos keringőből)
 
Ide van fölróva a születésem és a házasságom, ide a halála napja
Cisneros nagyapámnak és Campoy nagyapámnak.
Ide van fölróva legkiválóbb gyermekem születése, a legkiválóbbiké, aki fiú és gyönyörűszép.
Minden egyes háztető és minden egyes emlékmű a harcaimra
emlékeztet, melyeket a Törpék Királya ellen vívtam, és a kutyák
a maguk módján ünneplik lelkifurdalásaim emlékezetét.
(Én magam is
torkig voltam a nemtelen borokkal anélkül, hogy a szégyen vagy a szemérem külső jeleit mutatnám,
és mestere voltam a Pecsenyesütés Szertartásának.)
              Ó, város,
melyet koponyák védelmeznek és királyok gesztusai,  királyoké, akik
a legostobábbak - és a legocsmányabbak - voltak a maguk korában.
Mi mindent vesztettek el és nyertek meg ezek között a hullámok között!
Visszaemlékezési Egyezmény a Hősök és a Nagy Árulók neveiről.
Emlékezz, Hermelinda, emlékezz vissza rám!
A reggelek egy kissé hűvösebbek,
mégsem lehetsz soha bizonyos, hogy új évszak kezdődött-
csaknem három évszázada már, hogy földre dőltek ezek az
erdők, s ezek a legelők
tűzhalállal haltak.
   Nagyon közel a tenger, Hermelinda,
mégsem lehetsz soha bizonyos, hogy föltámadnak a habjai,
noha jelenlétét
fel kell ismerned valamennyi ablak rozsdafoltjaiban,
a korhadt árbocokban,
az elszorult kerekekben,
a rőtsárga levegőben.
   És nagyon közel a tenger,
Szelíd és tágas a láthatár.
Képzeld el a világot
mint egy félgömböt - mondjuk, mint egy fél narancsot - négy elefánton,
Vulcanus négy oszlopán.
   A többi csak pára.
Fehér és bolyhos gömbsüveg védelmez a külső tér felől.
Látnivalóid:
   négy ház a XIX. századból
   kilenc templom a XVI., XVII., XVIII. századból.
   Továbbá két sol ötvenért egy pince,
ahol a nemes püspökök és a nemes urak - valamint a
feleségeik és a gyerekeik - az irhájukat hagyták.
   A franciskánusok - így
az útikönyv -
valamely rómabéli kápolnától ihletetten a vaskos
oldalbordákból dáliákat raktak ki és margarétákat és nefelejcseket
- emlékezz, Hermelinda - és firenzei kapuíveket a sípcsontokból és a koponyákból.
(És az autó-folyam, mint valami nem és felismerhető
faj nélküli hüllő
hever a vörös jelzőlámpa alatt.)
   Ezenkívül van még egy folyó is.
Kérdezősködj csak a Folyó után, felvilágosítanak majd, hogy az idén kiszáradt.
Dícsérd eljövendő habjait, tápláld bennük a hitet.
A fövenypart halmain
Dél és Kelet barbárjai katonai tábort építettek,
nagyobbat, mint az egész város, és mások az isteneik
(köss velük valami kedvező szövetséget).
Ennek a levegőnek — majd elmondják neked -
az a tulajdonsága, hogy bármit vörössé és málladozóvá
változtat akár a legkisebb érintésével is.
Így
vágyaid, terveid
   rozsdás tűvé változnak,
mielőtt még a fejeden újra kinőne a haj.
És ez a változás - emlékezz, Hermelinda - nem függ semmiféle akarattól.
A tenger feltámad a levegő csatornáiban,
feltámad a tenger,
ő maga a levegő.
                        És láthatatlan.
 
De ott álltam Barranco hullámgátjain,
lapos, kerek köveket szedegettem, hogy kacsázzak a vízen.
Öleltem egy túlságosan sovány lányt. És volt mesterségem.
És ez az emlékezet - mely hajlékony, mint a hajóhíd -, ez köt
a dolgokhoz, melyeket tettem,
és a végtelen sok mindenhez, amelyeket nem tettem,
jó és rossz próbálkozásaimhoz, felejtéseimhez.
Mi mindent vesztettek el és nyertek meg ezek között a hullámok között.
Emlékezz, Hermelinda, emlékezz vissza rám!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. Gy.

Related videos


minimap