Machado, Antonio: Álmodva járom… (Yo voy soñando caminos in Hungarian)
|
Yo voy soñando caminos (Spanish)Yo voy soñando caminos de la tarde. ¡Las colinas doradas, los verdes pinos, las polvorientas encinas!...
¿Adónde el camino irá? Yo voy cantando, viajero a lo largo del sendero... - la tarde cayendo está-.
"En el corazón tenía la espina de una pasión; logré arrancármela un día: ya no siento el corazón".
Y todo el campo un momento se queda, mudo y sombrío, meditando. Suena el viento en los álamos del río.
La tarde más se oscurece; y el camino que serpea y débilmente blanquea se enturbia y desaparece.
Mi cantar vuelve a plañir: "Aguda espina dorada, quién te pudiera sentir en el corazón clavada".
|
Álmodva járom… (Hungarian)Álmodva járom az esti útat. A fenyvesek zöldek. A dombot aranyfény festi. Hímporuk szórják a tölgyek.
Hová visz az ösvény? Merre? Dalolva megyek magamban, vándor, csak ballagok egyre a mélyülő alkonyatban.
„Szívembe vágott keményen tüskéje lüktető vágynak. Egy szép nap fogtam, kitéptem; Nincs már a szívemben bánat."
A tájék egy pillanatra elhallgatott és sötét lett. Töprengett. Szélvész ríkatta a partmenti jegenyéket.
Az alkony egyre sötétebb; kígyózva futó ösvényem, mely most is épp hogy fehérlett, elmerül, elvész az éjben.
Tovább száll nótám lebegve: „Te éles, színarany tüske, bár ma is itt volnál egyre a szívem mélyébe ütve!"
|