This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Vallejo, César: Az éhező köre (La rueda del hambriento in Hungarian)

Portre of Vallejo, César
Portre of Ladányi Mihály

Back to the translator

La rueda del hambriento (Spanish)

Por entre mis propios dientes salgo humeando,
dando voces, pujando,
bajándome los pantalones...
Váca mi estómago, váca mi yeyuno,
la miseria me saca por entre mis propios dientes,
cogido con un palito por el puño de la camisa.
 
Una piedra en que sentarme
¿no habrá ahora para mí?
Aún aquella piedra en que tropieza la mujer que ha dado a luz,
la madre del cordero, la causa, la raíz,
¿ésa no habrá ahora para mí?
¡Siquiera aquella otra,
que ha pasado agachándose por mi alma!
Siquiera
la calcárida o la mala (humilde océano)
o la que ya no sirve ni para ser tirada contra el hombre
ésa dádmela ahora para mí!
 
Siquiera la que hallaren atravesada y sola en un insulto,
ésa dádmela ahora para mí!
Siquiera la torcida y coronada, en que resuena
solamente una vez el andar de las rectas conciencias,
o, al menos, esa otra, que arrojada en digna curva,
va a caer por sí misma,
en profesión de entraña verdadera,
¡ésa dádmela ahora para mí!
 
Un pedazo de pan, tampoco habrá para mí?
Ya no más he de ser lo que siempre he de ser,
pero dadme
una piedra en que sentarme,
pero dadme,
por favor, un pedazo de pan en que sentarme,
pero dadme
en español
algo, en fin, de beber, de comer, de vivir, de reposarse
y después me iré...
Halló una extraña forma, está muy rota
y sucia mi camisa
y ya no tengo nada, esto es horrendo.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.ciudadseva.com

Az éhező köre (Hungarian)

Fogam között hullok ki füstölögve,
üvöltözve, gyürekedve,
nadrágomat letolva...
Gyomrom korog, vékonybelem csikordul,
mandzsettámba akasztja pálcikáját
és kifordít fogam közt a nyomor.
 
Egyetlen kő nincs,
amire leülhetnék?
Egyetlen kő, mibe egy szüléstől csapzott asszony is belebotlik,
a bárány anyja, az ok, a gyökér,
s ez az én utamba nem akad?
Legalább azt a másikat,
amely végiggurult a lelkemen kaviccsá zsugorodva,
legalább
azt a meszes, rossz követ, ó jámbor tenger!
mely arra se jó, hogy utánam hajítsák,
azt az egy követ gördítsd utamba.
 
Legalább a dulakodás magányos
kövét adjátok meg nekem!
Legalább azt a torzat és koronásat,
amin csak egyszer ment végig a tiszta lelkiismeret,
vagy ha ezt se, hát azt a szép nagy ívben messzire hajított követ,
ami magától hull le, hogy
a föld méhének átadja magát,
azt adjátok nekem!
 
Már egy darab kenyér sem akad itt nekem?
Persze, mi más lehetnék, mint ami lettem.
Ám adjatok
egy követ még, amit felfalhatok,
egy darab kenyeret, amire leülhetek,
adjatok
spanyolul valamit
ennem, innom, élnem, kicsit pihennem,
aztán megyek.
Már emberformám sincs, szakadt, piszkos az ingem,
és szörnyű, hogy a semmit,
azt is elveszítettem.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationL. M.

minimap