Manninen, Otto: Csönd (Hiljaisuus in Hungarian)
|
Hiljaisuus (Finnish)Hiljaisuus minun himoni, haikeus minun haluni, ilta tumma tuttavani, ystäväni yö sanaton; jäivät mulle, muut kun jätti, pelastivat, muut kun petti, auttivat vesiajolta, vaipumasta varjelivat, loivat Luotosen merehen, uivalle utuisen saaren; siell' on teltta terhenestä, nuotio sydänsysistä, yksinäisen yömajaksi, tuttavattoman tuvaksi, pyhäksi pysähtyäni, areksi asettuani, elon tuiman tuokioksi, vanhan päiväni varaksi: sana siell' ei muilta saavu, viesti multa muille vieri, meri on saarta saartamassa, syöverit syliämässä.
|
Csönd (Hungarian)Csönd a vágyam, csöndes bánat, óhajtása csönddel áthat, ismerős est köszön rám majd, barátom a néma éj is. Cserben mások – nem ők hagytak, csalatkoztam – nem ők csaltak, tajtékokból kimentettek, merüléstől merőn óvtak, szirten értem átugrattak, szigetekre átúsztattak – párás sziget, ködből sátor, szítva tüzek, szívparázsból, magányosnak menedékül, zarándoknak enyh-helyéül, ünnepéül megálltomnak, köznapjául megnyugtomnak, szilaj élet-pillanatként, fölsugárzó régi napként, szó itt mástól nem érkezik, szétsodródik hírem máshoz, szigetek az óceánban,, szakadékok az ölekben.
|