Heredia, José-Maria de: Au tragédien E. Rossi
Au tragédien E. Rossi (French)après une récitation de Dante
Ô Rossi, je t'ai vu, traînant le manteau noir, Briser le faible coeur de la triste Ophélie, Et, tigre exaspéré d'amour et de folie, Étrangler tes sanglots dans le fatal mouchoir.
J'ai vu Lear et Macbeth, et pleuré de te voir Baiser, suprême amant de l'antique Italie, Au tombeau nuptial Juliette pâlie. Pourtant tu fus plus grand et plus terrible, un soir.
Car j'ai goûté l'horreur et le plaisir sublimes, Pour la première fois, d'entendre les trois rimes Sonner par ta voix d'or leur fanfare de fer ;
Et, rouge du reflet de l'infernale flamme, J'ai vu - j'en ai frémi jusques au fond de l'âme ! - Alighieri vivant dire un chant de l'Enfer.
|
Rossihoz (Hungarian)Dante szavalása után
Ó Rossi, láttalak hosszú, sötét köpenybe kínozni a halvány, szelíd Ophéliát, láttam tigrisdühöd, hogy szétdőlt egy világ, s sírtál, szerelmed a zsebkendőbe temetve.
Láttam Leart, Macbethet s hullattam sűrű könnyűt, hogy a holt Júliát csókoltad csendbe, te antik Itália fennkölt szerelmese, de ezen az estén nagyobb voltál és szörnyűbb.
Ez volt a legnagyobb gyönyör és borzalom, hogy a zord terzinák zömök vaskürtjein zengett aranyszavad s csengett a büszke rím;
s úgy láttam — mostan is remeg egész valóm — hogy arcát a pokol vöröslő lángja éri, s szavalja verseit, maga Alighieri.
|