Jaccottet, Philippe: Agrigento, január 1. (Agrigente, 1er janvier in Hungarian)
|
Agrigente, 1er janvier (French)Un peu plus haut que cette place aux rares cibles, Nous cherchons l’escalier d’où la mer est visible, Ou du moins le serait si le temps était clair. -Nous avons voyagé pour la douceur de l’air, Pour oubli de la mort, pour la Toison dorée... Malgré le chemin fait, nous restons à l’orée, Et ce n’est pas ces mots hâtifs qu’il nous faudrait, Ni cet oubli, lui-même oublié tôt après…- Il commence à pleuvoir. On a changé d’année. Tu vois bien qu’aux regrets notre âme est Condamnée: Il faut, même en Sicile, accepter sur nos mains Les mille épines de la pluie… jusqu’à demain.
|
Agrigento, január 1. (Hungarian)Egy kissé feljebb a tértől, e ritka célpontjától az utazóknak, Keressük a lépcsőt, ahonnan a tenger látható, Vagy legalább láthatjuk kissé, ha az idő világos lesz. -A lágy levegőért utaztunk ide, Elfelejteni a halált, az Aranygyapjúért...- Esni kezd. Megváltoztattuk az évet. A megtett út ellenére, maradunk aranyból valók, És ez nem az, nem a korai szavak, melyeket hamar elfeledünk, Jól kell, hogy lásd, nem az a felejtés sem, ki megveti elítélt Lelkünket: Kezünkön - még Szicíliában is -, el kell fogadnunk Az eső ezer tüskéjét… egészen holnapig.
|