Acsai Roland: A hegy vendégei

Beleírtuk nevünket
A hegy vendégkönyvébe.
 
Odafönt, közvetlenül a szirt alatt.
A fák oda már nem követhettek.
 
Sorban lemaradoztak
Még a legkitartóbbak is:
 
A fenyők és a nyírek.
 
Fekszik a könyv egy sziklán,
Magasan, odafönt.
 
Szél lapozgat benne,
Betemeti a hó,
 
Amíg mi reggelit készítünk,
Autóba szállunk, vagy gyereket
 
Nevelünk. És ott lesz akkor is,
Ha egyszer majd elfelejtjük,
 
Hogy valamikor egy hegy
Vendégei voltunk.