Kovalik Balázsnak
A dallam mindig kiprovokálja a jót,
s közben jelzi, ahogy vérrel festenek a nők.
Kivált egy, aki gyereket ölt,
anyát mérgezett. És a DNS-spirálon esőköpenyben
gyalogolt fel a mennybe. Korrekt pálya, végül is.
Akárcsak Helénáé, aki drámából
drámába nyit ajtót, és döbbenten veszi
észre, hogy helyét mindenütt átvette a vers. Előbb
csak térdig, aztán ágyékig, végül
egészen. Hűlt helye sem maradt,
mert a versnek más a DNA - spirálja,
– ugyanis az övével épp ellentétesen –
az föntről tart lefelé.
