Hajnal Éva: belátható

ez a karácsony nem múlik el

ne csodálkozz

persze én is tudom hogy február vége van

a pacsirta is egyre hangosabb

és minden olyan odakint mintha legalábbis már tavasz volna        

de amint benyitok ide

ebbe a szépen berendezett szobába

tudod

ahol kedvenc foteled a kanapé mellett vár

és mindent betölt a könyvek illata

kitüntetett katonákként dossziék feszítenek az íróasztalon

amiket oly gondosan raktál rendbe

igen                           

itt ünnep maradt

megállt

az

idő

lábujjhegyen angyalok suhannak

néha még a csengettyűk hangját is hallani ha jól odafigyel az ember

bizony

a kiválasztottak meghallják

de igazán vájt fül kell hozzá

itt még hallatszik a nevetésünk

a csomagok is bontatlanul fényeskednek a fa alatt

belátható hát hogy nem múlik az ünnep

mert

nem bontom fel őket nélküled