Jász Attila: As if on an island (Mintha egy szigeten in English)

Mit is mondanék anyámnak, 
ha egyszer váratlanul felhívna. 
Hirtelen nem mondhatnék mást, 
üzennék át, hogy körülbelül mi 

megvagyunk, na és veled mi van, 
láttad az új virágokat a síron, 
és hallottad, ahogy érdeklődő kérdését 
unokád hangyapiszkálgatás közben 

nekünk szegezte. Hogy akkor most 
merre van a mami keze, merre a lába. 
Mi meg csak néztük egymást 
a gyerek anyjával, épp virágültetés közben, 

elkezdtünk volna valamit magyarázni, 
de lehet, hogy csak mutattuk, 
túl egyszerű lett volna válaszolni. 
Ezért szinte lehetetlen. Ahogy nem tudnék 

mit mondani hirtelen anyámnak se, 
ha váratlanul tényleg felhívna egyszer, 
és egymás kezéből kapkodnák ki a kagylót 
apámmal, ahogy életükben sohase tették. 

Mintha egy szigeten, békében élnének 
Így telnek most már nélkülük az esték. 

Whatever would I say to mother
if unexpectedly she'd call one day.
Probably just quickly I could say, send word across,
that we are pretty much OK,
 
and say, how’re things with you,
have you seen the new flowers on the grave,
and did you hear the enquiry directed at us
by your grandchild whilst scratching for ants.
 
The question was which way
do grannie's hands point, which way the feet.
We just kept looking at each other,
the child's mother and I whilst planting flowers,
 
we would have started to explain something,
but could be, we would just have pretended,
it would have been too easy to reply.
That is what made it almost impossible. The way
 
I would not know just quickly what to say to mother
if sometime, unexpectedly, she'd really call me
and father and she would keep grabbing the receiver
from each other’s hands as they never did whilst alive.
 
It is as if they lived at peace on some island,
this is the way now that evenings pass without them.