József Attila: Sin llamar (Kopogtatás nélkül in Spanish)

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül
bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul,
amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül
bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

1926. április

Si te quiero, en mi casa sin llamar

puedes entrar.

Pero fíjate muy bien:

te acostaré en bolsas de paja — susurrante paja

que suspira en el polvo.

En un vaso he de traerte el agua fresca,

limpiaré tus zapatos antes de que hayas partido —

acá nadie ha de estorbarnos,

de modo que tranquilamente puedes inclinarte y

remendar la ropa.

El silencio es un silencio enorme. Pero yo te hablo.

Si estás cansado, siéntate en mi silla, la única que tengo.

Si hace calor, quítate corbata y cuello.

Si tienes hambre, acepta como plato un papel blanco;

pero si hallamos algo más, entonces déjame que también

yo coma. También yo, también yo tengo hambre.

Si te quiero, en mi casa

sin llamar puedes entrar.

Pero fíjate muy bien:

me dolería que después huyeses.