József Attila: Téli éjszaka
Téli éjszaka (Hungarian)Légy fegyelmezett! A nyár A távolban a bütykös vén hegyek, Hazatér a földmíves. Nehéz, Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst, A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve Csengés emléke száll. Az elme hallja: Tündöklik, mint a gondolat maga, Ezüst sötétség némasága A hideg űrön holló repül át Milyen vitrinben csillognak A fagyra tőrt emel az ág Téli éjszaka. Benne, A teherkocsik fagyos tetején, A városok fölött A városban felüti műhelyét, A város peremén, Hol a homályból előhajol
|
Winternacht (German)Sei beherrscht! Die Sommerzeit Knorrig und greis die Bergeshänge Der Ackermann kehrt heim. Anstarren all Finsteres steigt bereits wie Schornsteinrauch Schleichendes Glockengeläut schiebt schon und rollt Erinnertes Tönen fliegt. Der Sinn begreift: Wie die Idee selbst, so strahlt und wacht Stummheit aus silberner Verfinsterung Ein Rabe durchflattert das kalte All. In welcher Vitrine strahlen Dolche zücken gegen den Frost die Zweige - Winternacht. In ihrem Sog Auf den eisigen Dächern der Güterwagen Über den Städten In der Stadt will es Werkstätten stiften Am Stadtrand bricht Wo aus dem Zwielicht spitz
|