Kamarás Klára: Sok év után

Mögöttem kihűlt lábnyomok.
Mindegy, mi volt, még itt vagyok.
Sok év, sok láz, sok veszteség…
Én nem tudom, talán az ég,
felhők, virágok, illatok
tudják, mi az, mit itt hagyok…
Zsákomban versből egy halom,
hogy mennyit ér, nem tudhatom,
remélem, több a semminél,
de sosem ebből lett kenyér,
így vállalhatom biztosan,
érdek nélkül minden szavam.