Kukorelly Endre: Ser intrépido (Elszánt legyek in Spanish)
|
Elszánt legyek (Hungarian)Elszánt legyek, az nem visel meg úgy. Még mást is mondott, elég sokat beszélt, sokkal többet, mint amennyit szokott. Hogy miket, arra már nem emlékszem. Vagy nem nagyon. Valami különbségről, ezt többször használta, ezt a szót, most úgy tűnik, mintha egy ideig csak ezt hajtogatná, azt hajtogatta volna, különbség különbség, csak hogy ne legyen csönd. Aztán abbahagyta és hallgatott. Hallgat én meg nem néztem oda. Hogy hová nézett közben? Mit nézünk és mi hallható? Végül pedig még azt mondta, valaminek a végén, két csönd közé, hogy minden árva percben lehet egy kevés erőt gyűjteni, és hogy én erre szánjam el magam. A hangjára nem emlékszem. Vagyis emlékszem egy hangra, de hogy mély-e vagy magas, vagy milyen, azt nem tudom. Soha nem is tudtam. Kiment az ajtón, nem is intett. Ott ültem tovább. Még sokáig vártam. Megittam a maradék bort. Tíz évig. Vagyis tíz éve. Az ajtót nem csukta be. Este volt, bámultam ki a résen.
|
Ser intrépido (Spanish)Qué yo sea intrépido. Así no agota tanto. Dijo también otras cosas, y habló bastante. Mucho más que de costumbre. De qué cosas, ya no me acuerdo. O no muy bien. De alguna diferencia, utilizó varias veces esta palabra, me parece ahora como si hubiera machacado por un tiempo diferencia, diferencia, para no callarse. Luego, a pesar de todo calló por un rato. Que en cada momento se puede acumular un poco de vitalidad y que me decida por esto... Me acuerdo de su voz. O mejor dicho me acuerdo de una voz. Pero si es profunda, o alta, o cómo es, no lo sé. Jamás lo supe tampoco. Salió por la puerta, ni me saludó; seguí allí, sentado. Esperé mucho más. Porque era imposible moverse. Bebí el resto del vino. Por diez años. O hace diez años. La rendija, no la cerró. Era de noche. Miré absorto a través de la rendija.
|