Lackfi János: Ballad of the Ass-Grabbing Champion (Ballada a popsifogó bajnokról in English)

Dél-Korea oly messze van,
Oly árván érzem magamat,
Az emberlélek meztelen,
Felvérzi minden pillanat...
Kozmosz-magányom közepén
A semmiben zuhantam én.
És kapaszkodó kelletett,
Hát megfogtam egy feneket.

Oly stresszben él, ki versenyez,
Ha bukik, jön helyére más,
Léte pörgő CD-lemez,
Mindene az országimázs.
Hát nem csoda, ha néhanap
Megszédül, s ekkor odakap,
Hol csalódás nem fenyeget,
És megmarkol egy feneket.

Ó, körök, gömbök, hengerek,
Az kövezzen meg engemet,
Kinek soha még a matek
Fejébe nem szállt, emberek!
Felizgattak a vektorok,
Az érintők, hiszen robog
A tudomány, ez így kerek:
Megfogtam azt a feneket.

Tapasztalatnak meglepő:
(Nem mentegetőzés ez itt)
Kiderült, hogy az illető
Popóhoz nő is tartozik.
Eszem megáll, ez egy helyi
Szokás lehet, oly emberi!
Hogy mik nem érnek, rettenet,
Ha megfogok egy feneket!

Herceg, fatális apropó
Versre e kétes alkalom!
Éppen akkor, ott, a popó
Meg a lendülő alkarom...
Annyi popó s tenyér kering
A nagyvilágban rendszerint,
Ám a sors úgy rendelkezett:
Én fogjam meg e feneket!

South Korea sure ain’t next door,
I feel so neglected here,
My soul is bare naked, bleeding,
I might as well disappear …
Amid my cosmic loneliness,
Fell into a deep crevasse.
Needed a hand grip, alas,
And so — yeah — I grabbed an ass.

Competition is so stressful,
If you falter, you’ll be replaced,
Life a hairpin roller coaster,
Fail and your nation is disgraced.
Sense of defeat cannot contain,
No wonder if now and again,
A racer, feeling in a rut,
Reaches out and grabs a butt.

Oh, circles, spheres and ellipses,
Let him cast the first stone who had
Not ever let geometric
Sights and wonders get to his head!
Stimulating rays and vectors,
Tangents, asymptotic specters,
Science! It has come to pass:
I admit I grabbed that ass.

Real life is the toughest teacher:
(Don’t mean for this to sound shady)
It turned out that to the buttocks
Belonged a flesh and blood lady.
I must sharpen my acumen,
Local customs, oh, how human!
Such bad karma I amass,
When I go and grab an ass!

What immense serendipity
Has occasioned this here poem!
For that backside to be where, and
When my lower arm did roam …
All the hands and tushes round
In the universe abound,
But my fate appeared clear-cut:
I was bound to grab that butt!